Boribon kirándul

"Azt hiszem, a Sors kegyeltje vagyok, mert már gyerekkoromban csodálatos emberek vettek körül, akiktől mindent megkaptam. Szeretetet, törődést, figyelmet. Irányt mutattak, tartást, kitartást és máig próbálok e szerint élni. Többnyire szándékosan. Olykor öntudatlanul. Ahogyan az életüket élték, ahogy a sorsukat elfogadták és befolyásolták. Ahogyan emberségükben és mesterségükben a legtöbbet akarták adni magukból."

„Aki nem boldog, bűnös. Mernem kell nagyon-nagyon boldognak lenni.” Pilinszky János szavai ezek, ide illenek, az adventi várakozás kapujába. Mert az tud boldog lenni, aki megtanul várakozni. Várakozás közben születnek meg a vágyak – vágyaink a szerelemre, vágyaink a gyermekre, egy pohár tiszta vízre, rég nem látott barátra, a fenyves csendjére, egy cinke neszeire, kedvesem csókjára a nyakszirtemen... S ez már szinte a béke. A béke, amit egy kisded hoz el… angyalszárny suhogás közepette. Erről mesélek. Az előadás előtt és után könyvvásárlási és dedikálási lehetőség.