A csemegepultos naplója

Szállhat egy cigaretta izzó nyomán, születhet akár az égő avarkupac pattogása mellett egy nedves őszi délutánon. Kerülhet az égre kormos kémények tömegének baljóslatú hatásaként ugyanúgy, ahogyan egy szál füstölő szelíd lelket melengető gyermekeként. Beborít, betakar, az érzékeinkre hat, majd eloszlik. Látszólag nyomtalanul, de mégis ott marad a pórusainkban, szinte csiklandozza a bőrt, és hosszú ideig érezzük még magunkon.

„Aki nem boldog, bűnös. Mernem kell nagyon-nagyon boldognak lenni.” Pilinszky János szavai ezek, ide illenek, az adventi várakozás kapujába. Mert az tud boldog lenni, aki megtanul várakozni. Várakozás közben születnek meg a vágyak – vágyaink a szerelemre, vágyaink a gyermekre, egy pohár tiszta vízre, rég nem látott barátra, a fenyves csendjére, egy cinke neszeire, kedvesem csókjára a nyakszirtemen... S ez már szinte a béke. A béke, amit egy kisded hoz el… angyalszárny suhogás közepette. Erről mesélek. Az előadás előtt és után könyvvásárlási és dedikálási lehetőség.

"Azt hiszem, a Sors kegyeltje vagyok, mert már gyerekkoromban csodálatos emberek vettek körül, akiktől mindent megkaptam. Szeretetet, törődést, figyelmet. Irányt mutattak, tartást, kitartást és máig próbálok e szerint élni. Többnyire szándékosan. Olykor öntudatlanul. Ahogyan az életüket élték, ahogy a sorsukat elfogadták és befolyásolták. Ahogyan emberségükben és mesterségükben a legtöbbet akarták adni magukból."